Radnai István:
SZAKADÉK A LEPEDŐN
száz élven túl a vágy gerincén
letekintek alattam verem
ölednek csalfa fényén
tenyérnyi szőr biztos perem
míg nedved csillan
mint az ár kiönt
csiklód a csillag
ott ül fönt
s alatta barlang
semmi sallang
betör a vágy
hajlik az ágy
a matrac rugdalózik
átható sikolyod halódik