Ott a tengeren, hol a víz s a levegő érintkezik,
Egy vöröses vonal mutatkozik
S a tenger partján jegenye fák susognak,
Saját árnyékukban, zenélő szelekben... hajladoznak,
Melyek álmos vállaimat érintik, simogatnak.
Alvásból ébredve felemelkedem...mint tengerből,
Hajtincseimet megrázva szemeimről éket vágok,
Testemet fedik sókristályok,
Melyeket a mélyből kiemeltem.
Hosszú reggelnek vagyok kitéve,
Rendkivüli Nap az égbolton,
Fénye a tengermélyét szúrja,
És szememből sugarai visszaütnek milliókra.
Felemelkedem, lerázom a reggel hullámait,
A víz hallgatag, irigy,
Mert a jegenyék érintették vállaimat, halántékomat,
S az árnyuk oly zenés és hűsit.