Sebzett állatként
Írta: ekome Dátum: Február 06 2010 04:37:54
H
Szólnék, de már csak a csend válaszol
Vágtató lovakként dübörögnek a gondolatok
Körülöttem minden úgy zakatol
Teljes hír
Szólnék, de már csak a csend válaszol
Vágtató lovakként dübörögnek a gondolatok
Körülöttem minden úgy zakatol
Szívem őrülten ezt ordítaná:
Érzéketlen világ! - már nem nyílik érzéki virág…
Nem halljátok a rémült s.o.s.-t?
Kegyetlenségnek nincs gát építve
A vadon nem rejtett keblébe puha, zöld tisztást
Csak kínzó csend, s szúrós vadrózsák
Eleven húsom ők szúrják, sebzik
Mint meglőtt madár, vagy sánta kutya, kínban vergődve
A tehetetlenség vad foglyaként
Nem hív, nem szól, nem válaszol senki
Egyedül, magamba roskadva kínoz a némaság
Szavak fojtanak kimondatlanul
Nincs egy szív, ami megkönyörülne
S végre, mint útszélen fetrengő beteg állatot
Szánva rám nézne, meggyógyítana…
Ha vér a vérből kutyául bánik
Egymással, mit is várhatsz egy lelketlen idegentől?
Jó szó balzsamként hatna torkomra
De ez az, ami nincs!- Szavat hord a szél…
Egy ember, ki a fagyott szólamokat előcsalná
A segélykiáltásnak nincs füle…
Fekhetsz sebzett állatként az úton
Keresztülhajtanak rajtad, otthagynak, mert az élet
Nem más: cserbenhagyásos gázolás…