ha gondolod
ha gondolod; menj!
lenne értelme ha visszatartanálak?
nehéz utad lesz így is
(válladon viszed jövőmet)
valameddig cipelsz még magaddal
aztán elengeded lassan terhedet
kilépsz hétköznapjaimból
s már csak az ünnepek lesznek nehezek
aztán mindent apránként kitilt az idő
fényképekkel teli dobozba zársz
sms szövegek közé vegyülnek a versek
majd törölsz néhányat
mert már nem férek el
(valami másnak kell a hely)
színtelenné fakulok benned
eltorzul alakom
már összeráncolod szemöldököd
hogy bevillanjon az arcom
és már nevem kezdőbetűi közt is elférek
s ha majd résnyi helyet adsz az emlékezésnek
(csupán része voltam valami tévedésnek)
2010. február