Oly parány, hogy nem láthatjuk,
Tudunk róla azonban,
És kutatjuk, egyre, hogy mi
Rejtőzik az atomban.
Ő a világ kis téglája,
Apró építőköve,
Belőle áll a dióhéj,
Meg a Szaturnusz öve.
Ő alkotja a palotát,
És a koldus putriját,
A csillagos bugylibicskát,
Meg a prémes nutriát.
Világ magva, mert a világ
Teljességgel van benne.
Ha termékeny földbe hullna,
Szép virágot teremne.
Kicsi borsban nagy az erő,
De oly borsot ki látott,
Mely alkotni, s lerombolni
Is képes egy világot?
Benne van a jövőnk titka,
Aranynál is drágább kincs.
Másrész nincs ádázabb fegyver,
Benne van a VAN, s a NINCS.
Tőlünk függ, hogy virág fakad,
Vagy halál a sarkunkban,
Hisz a világ nagy ereje
Itt lapul a markunkban.