CSAK NÉHÁNY VONÁS…
( Szűcs István)
Csak néhány vonás még, és itt az est.
Az ecset pár buckát barnábbra fest.
Homokkal fodros part között
A víz alkonyfénybe öltözött.
Mélysötét lombú parti fák,
Ösvényre hulló száraz ág,
Bokorból rám egy őz tekint,
S a gáton túl a búza ring.
Aranyat mostak itt a kanyarban,
Hová a fövenyt rakja le halkan
Csobogva a régi időkről,
Ringó csípővel szitáló nőkről.
Festem a tájat. Képre teszem
Alkonyi fényt a nagy színezőt,
És egyszer talán majd észre veszem :
Oly egyedül vagyok itt a vászon előtt.
( 2009-02-06)