Szemem lehunyva, testem mozdulatlan
tűri a halál szunnyadó követét,
kéjes vigyorával várja, hasztalan,
fáradó elmém feladja küzdelmét.
Szemtől szemben vívunk amikor éled
maradék erőnk harcra pazaroljuk
egymás húsát tépjük, egyik sem enged
életünkért ölünk, ha kell kárhozunk.
Nem fohászkodom fodrozó hullámok
verte életemért, vérem kell vegye
de könnyen nem adom, bénán hallgatok
forralom lázam, hamuvá égesse
a halhatatlannak titulált dögöt.
Csekély erőmbe kapaszkodik a fény
ébredezik a vágy, szívem felpörög,
bimbózik belül a vibráló remény.