Megbántottalak
Az elmulasztott tegnapok
Némaságával
Ráncfaragó idő
Múlni hagyásával
Kételyek közt hagyva
Az írás most
A vezeklésem
Dühös késztetésem
Mert fülemben visszhangzik
Sajgó szívhangod
Jajkiáltását hallom
Szemem könnycseppjében
Bússá szépült arcodon
Hiába várás ül
Érzem ideges
Mozdulatod, min
Remegés fut végig
Visszautaznék
Hozzád az időben
Ha lehetne,- de nem lehet
Ezért e jogos víziók
Jönnek, s nem
Parancsolhatok, tollamnak
Szabadon viszi kezem
S így lesz ez a vers
Őszinte vezeklésem…