Igaz, hajnalra hullott még kevés
Hóharmat? Dér? - ez mégis ébredés!
Szakadozik a tél szürke rongya,
Krétajelet töröl égi spongya.
Új színeket kever már a mester,
Pipezöld a táj vásznán a pasztell.
Friss illatokkal affektál a lég,
Harkály csettint, és szól a nyitnikék.
Déltájt a nap szeme is fölragyog.
Büszkén jelenti, íme itt vagyok!
Jókedvre derül most a szomorú-
Fűz, üstökén arany a koszorú.
Pelyhével kérkedik már a barka,
Szende csitriként eddig takarta!
Kertek alatt kódorog a ravasz
Vásott kölyök, fütyölve a tavasz.