MENEDÉK
(Szűcs István)
Úgy fújt a szél, majd megszakadt,
villám száguld az ég alatt,
gördül utána dörrenés,
esik, akár a vízesés.
Ilyenkor bölcs a gondolat :
húzódjunk meg fedél alatt.
Irány a kocsma, hol meleg
lapul benn, és a sör hideg.
Üljön hát be ki jót akar,
tombolhat kint a rút vihar.
Szót érthetünk egymással itt,
Meghányva élet dolgait.
Asztal körött jó társaság
( ez nem afféle szóvirág )
szót-szóba öltve dumcsizik,
egymásra egy-két sört ürít.
Szomjas legényke egyet int,
kérő szemekkel föltekint.
Csapos leányzó érti ezt :
korsóba frissen sört ereszt.
Ki gondol azzal mit kavar
az utcán kinn a szélvihar.
Itt benn minden vidám marad,
Amíg az ember jót ihat.
Szebb már az élet érzik ezt,
Bekapva néhány bögre szeszt.
Búbánatra lepel borul,
gond és baj, ha sörbe fúl.
(2009-10-19)