Hív a part, mennem kell, érzem.
Magához köt, mint egy kötél,
s megszólít: - egyedül jöttél?
A sekély vizet csak nézem,
a hegyek felől jött e szél,
s gyöngyöket gurított elém.
Apró buborék, mint létem,
az élet csak egy pillanat.
A kép örökre megmaradt.
Hív a part. –Mennem kell?- Kérdem.
-Én nem, még nem állok készen,
nem készültem fel egészen.
2001. január 18.
Isaszeg