Radnai István:
SORSBAZALT
alakja puszta kézzel a bikának
ellenszegülni sem mert engedelmesen
várta a bárdot alakja ködös balatonok
túlvilági partján a hullámokat jég simítja
alakja sűrűn és kamaszosan naptól feketén
mint sapka ül a köveken mint ősi bálvány
vajon nézi-e még az ég köldökét
alakja széles de súlytalan egy hófelhőben