SzLELKEDET NE ADD
Élünk és meghalunk
Ez a mi dalunk.
Nem mindegy mi van
A kettő között,
Az a mi életünk.
Dalban minden ott lakik,
Ott van csók, szerelem
Vele kerek az életem.
Az élet kezdete,
Az édesanya.
Ő az élet kútja,
Annak mutatója.
Ő adja szavát
Minden szóban magát.
Az idő egyre rohan,
A vágy az olyan
Mi többet akar.
Jöhet az új dal
Iskola, munka
Az élet súlya.
Szabadság, szerelem
Lehet az életem.
Szerelem jön, megy
Szabadság nem megy.
Az kell bárhogyan,
Az mindig olyan,
Mint a nagy folyam.
Ha elébe állnak
Széttépik a vágyak.
Víz rohan egyre
Felmegy a hegyre.
Széttépi gátját,
Folytatja útját.
Ilyen az élet
Építhet szépet.
Az élet ilyen út,
Ha kimerül a kút
Megy tovább előre,
Gondol a jövőre.
Lesznek új kutak,
Születnek újak.
Ez lesz a folytatás,
Hogy jövőbe láss.
Az élet derekán
Jön újabb karaván
Visz előre mindig.
Mi visz a vágy, a hit,
A tudat mi segít.
Nagy tettek jöhetnek
Miben újak születnek.
Építeni lakást, hazát
Megnyerni a csatát.
Család és a haza
A boldogság maga.
Mint folyóban a víz,
Családban az íz
Tiszta édes kristály
Hol semmi se fáj.
Az élet útja,
Ha van benne kútja
És jóra futja,
Így folyik egyre, újra
Talán nincs is súlya.
Ha jönnek a gondok
Jót sose mondok.
Akkor az élet
Téphet csak téged.
Old meg a gondod
Ne adjon több gondot.
Az ördögöt űzd el,
Mert az játszik a tűzzel.
Lelkedet ne add,
Azt mindig szállni hagyd.
ZETA