Hó borítja az erdőt,
téli álmát alussza még,
de a tavasz órája
közeledni látszik.
Az éltető nap,
melengetőbben
árasztja a fényt.
Lassan ébredezik
a természet,
ledobja e fehér lepelt.
Hűen védte őt,
a hideg szelektől,
mint jó anya
a gyermeket.
S ha jő a tavasz,
színes ruhát öltve magára,
víg madárdaltól
hangos a táj.
A szikrázó napsütésben,
újra éled.a természet.
Lerázva magáról
a zord magányt.
2010.02.04. Korin