Tudom, csodás a jégkristályos tél,
Minden havas, és szikrázó fehér.
Ámulva nézem, szinte megigéz,
Mégis, elég volt, a téli szürkeség.
Vágyom, a könnyűléptű szép tavaszt,
A jókedvűt, nevetőst, napsugarast.
S ahogy az erdőn, mezőn át, szalad,
Egy játékos szellő, szoknyájába kap.
Sürög-forog most ez az újuló világ,
Mozdul a föld, kibújik a sok virág.
Fent az égen már fecskék raja száll,
Féltőn dajkálja rügyeit az almaág.
Minden ragyog, halvány kék az ég,
Itt van az új tavasz, és az új remény.
Üde lombokon lecsusszan a fény,
Most ott táncol a tó kellős közepén
Én csak állok, és csak álmélkodok,
Orromban érzem a friss földszagot.