„Az egyszerű emberek vigasztalására jöttem.”
Bűnös számkivetett,
saját korának rabja lett.
Látomásaiban az égiek
vezették útját jelölve.
Szent harcba indult ő,
lángra lobbantva
az elveszett hitet.
Még csak tizenhét évesen
oly erővel bírt, mely
századokkal előzte korát.
Becsületes volt, megértő
a kegyetlenségben.
Önzetlen egy olyan világban,
hol mindenki csak a saját
hasznát nézte ostobán.
A harcok végeztével,
„jutalma” árulás lett.
Boszorkánynak kiáltotta
a gyáva nép.
Máglyahalálra küldték
félelmükben, pusztulásra
ítélték tetteiért.
Jézus nevét ismételte egyre
míg el nem érte a halál.
Hamvait a Szajnába
szórták , híre se maradjon .
A hóhéra így szólt,
„a szíve nem égett el.”
Szent hite,
Örök már.
2010.02.06. Korin