Élet-csepp
Írta: amnesia Dátum: Február 11 2010 10:50:31
H
Álltam és csodálva
néztem a tisztes kort,
az idő két vállán pihent
s háta meghajolt.
Teljes hír
Álltam és csodálva
néztem a tisztes kort,
az idő két vállán pihent
s háta meghajolt.
Tétova, szép festmény
mit emészt új tőke-hatalom.
Kezében üres fonott szatyor,
kabátja kopottas nagyon.
Orcája mélyen barázdált,
regényt írt rajta az idő tolla.
Szeme bölcsen csillog
de mégis, mintha riadt volna.
Nagy neki már ez a világ
megnőtt mellette , elszaladt.
Csak a béke a szemében,
mi a régmúlt időből megmaradt.
Emlék már mikor tudta
még nevét a sarki pék,
mikor az öreg szatócs
kannából tejet mért.
Rőföstől a pántlika
mit édesanyja vett neki,
a nyári szalmaillat,
mi szalagját bontotta ki.
A kibontott szalagja
egyszer bekötötte a fejét.
De hol van már a menyegző?
Már nincs itt ki fogná a kezét…
Elszaladt már a világ,
fáradtak reszkető kezek
nem csodálom tovább…
segítek, inkább odamegyek!