egy pohár bor mellett
rólad álmodom
bódulatban,
már-már
mámorban várok
rád, az ajtót nézve
részegen emésztem
emléked szagát.
és remegve mindig
is merengve,
bámulom a szobám
falát, ahol képed
mint gyertya fénye
elémvetül film
gyanánt.
üres üvegemre
pislogva, tébolyultan
hangzik sorban
visító hangod
fülembe.
és én becsukva
mindenem,
éneklem szerelmesen,
az őrület víg-
dalát.
hol van már
a küszöbön átringó
bokád, mit minden
reggel csábító
pillanatban,
megláttam ágyamon...
elmenekült innen minden
boldogság, és ittmaradt
mindennel együtt egy
örökkévalóság, mi
meg nem szűnik,
és versenyt fut velem
az idő, ami egy percnek
tűnik, az egy élet.
üres üvegemre
pislogva, tébolyultan
hangzik sorban
visító hangod
fülembe.
és én becsukva
mindenem,
éneklem szerelmesen,
az őrület víg-
dalát.