Radnai István:
JÉGASZÚ ÁZIK
ritkás hó hullik a zúzmarára
havas üdvözlet a fonnyadt mára
fagy-jegű kéjre ablaknyi pára
aszott cseresznye letépett szára
ne menj még ne hagyd ágyad
ahol leizzadt melledről vágyad
ahol hasad alatt a rés éj-magzattal
betöltve kéjes kén-sugarakkal
minek feltépni a lezárt szívet
minek lefedni koporsót hideg
minek jég-ing alá terelt sziget
de minden jégtábla elúszik egyszer
minden táblányi jég elolvad egyszer
és ott marad árva öled örvény vagy kegyszer