Vágy
Álmaim ködén
ragyogó hegy sejlik át,
vágyak temploma.
Idő
Lovam szilajul
szakadék felé száguld,
vége múltamnak.
Harag
Dühös szél tombol,
hópelyheket űz jeges,
vad sziklák között.
Remény
Fényes szivárvány,
ragyog a dombok fölött,
reményteli híd.
Pokol
Sziklák tornácán
lelkeket sodor a szél,
mélybe hullanak.
Végtelen út
Örökkön alvó
dombok hátán egy csiga
kúszik a hasán.
Visszhang
Visszhangot sodor
sziklák közt reppenő szél,
lelkednek felel.
Hideg
Havas sziklák közt
hideg hatol csontodig,
tested csak remeg.
Nyugalom
Sziklák öröme,
mozdulatlan jégcsapok
rajtuk alszanak
Csúcsok
Cukros süvegek,
harapnék belőletek
hólepte hegyek!
A tél kardja
Szamurájként les
rám, jégtarajos hegycsúcs
kardja fagyos tél.