a papírom elfogyott,
és a tollam is
kifogyott.
megőrjített már a
semmittevés,
és egyetlen,
kegyetlen barátom
a költészet is
elveszett.
minden vágyam,
álmom, valóságom
kis tintacseppekben
került a világba.
meddig kerestem,
mennyi mindent
találtam utam közben,
mikor kicsi tollam
nyomát csak
lestem.
üres volt a papírom,
minden füzetem,
könyvem írásért
kiabált és én csak
tűrtem... a bánat
mi kikandikált
vállamra,
vigyorogva csontomat
nyomta.
de megtaláltam, és
te is velem voltál.
fekete tollam asztalra
leraktam..
és te elkérted
én oda adtam.