Itt minden rád hasonlít,
Vagy képzelőerőm oly erős,
Nézem, ahogy a hópelyhek hullanak
S lágyan játszik... énekel, fuvolázik a nyíres, oly ismerős.
S a magas fenyők lenyűgöznek engem,
Óriás kivirágzott liliomok,
Vágyaimban ők vannak,
Mint kúszó növények... szerelmes pillanatok.
Nem tudjátok elképzelni kis házunkat,
Mely mindezzel körbe van véve,
Kis kéményén a füst felfelé hajladoz,
S a széllel kelünk, nyugszunk... e világban, félretéve.
Késői köd...ablakunkon jégvirágok...rezzennek,
S ez megfélemlítette lelkemet,
Bennem van az Éj, az ismeretlen,
Kit tágranyitott szemekkel figyelek, figyelek hegyesen.
Ez a titkos óra,benne a pillanatok gyorsulnak,
Gondolatomban ijesztget,
Tekintetem rávetem a csillogó hóra
Mily feldúlt az erdő hálója... ismeretlen zuga.
Csak énnekem jut minden az eszembe,
S a mindenből eltűntél,
Maradt a forró vágyó szívem,
Mely elolvasztja... a hó, óriás tömegét.