Első, talán nem utolsó versem.
Hálából a Napkorongozóknak, mert megszerettettétek velem a verseket.
Egy univerzum virág, mely talán gyerekes, talán formabontó, viszont nagyon szimbolikus. :)
Lena Belicosa
HÁLÁS VAGYOK
A
nap
korong
meleg fénye
dimenziókon bolyong
le a kiéhezett, fáradt földre.
Szeretetét szétárasztja,
embertömeg,
nagyon
várja.
A
rohanó világ
változik, e kis közösség álmodik.
Azt álmodja, hogy az életük is átalakul,
miként a föld, a természet is újra kivirul.
Megszűnik a gyűlölet, a szeretet az úr,
a szívekben béke és nyugalom van,
és nem háború
dúl.
Szívemben
hála van,
átölelem
a világot!
Erdők zöldje
a tenger kékje,
felhők fehérsége,
hegyek barnasága
a napkorong sárgája
föld fekete mélysége,
gyümölcsök pirossága,
a világ és emberek szeretete
alkotja e szivárványvirágot.