Radnai István:
KÍNAI BÖLCS TANÍTÁSA A KÁROS VEREBEKRŐL
a kis mesém talán-tán nem
egészen mai mai mai
de egészen bölcs és kínai
sőt kultúrális és ott terem
milliárdnyi kínai tám-tám
fedővel dobbal egymás hátán
sőt egymásnak is hegyén
eldöntötte nem kell itt veréb
hidd el a mesék igazat mondanak
szorgalmas és fegyelmezett
egyetlen káros verébnek nem kegyelmezett
csak kínai lehetett nem rest arab
hajtott erdőn és mezőn és kántált
elmondta százszor ezer bölcs mondását
verte a lábashoz a cintányér-fedőt
tám-tám így készült a veréb-befőtt
nem dézsmálod többé a termést
reggeltől esitg estétől hajnalig
milliárdnyi kinai egyként volt talpon itt
a közösség hozza majd a tervét
és nem volt több veréb tám-tám
megóvtuk a szemet mind lám-lám
milliárdnyi kinai menetel hosszan
kántál vígan kit egy veréb se bosszant
s lőn teritett asztal a mesében
ahány moly bogár vagy sáska féreg
pusztította a szemet s a kínait a méreg
így halt hát milliárdnyi kínai éhen
utazott hát mao-kékben
ahová érte a párt s a kínai éppen
repült veréb helyett a nagykövet
vasszárnyon megmozgatva száz követ
s ahogyan siker sikert követ
a sült hernyót szecsuáni módra
becsülni és enni tanulták azóta
megmozgattak féregért minden követ
hol van veréb vagy mi a franc
hol van verébbel sűrűn lakott ország
ahol pirulhat halványsárga orcád
de segít legott csak kérni kell a franc-
ia iá-iá-iá az ázsia vadszamár
aki a francos állatkertben áll
előtte francos flancos loncsos széna
a sivatag s a sztyepp nem téma
kip-kopp gyertyatartó kip-kopp vaskoppantó
ahol még állami az áram
a kies-kéjes francia határban
a verébszex vígan dívik nézd olyan jó
s a hatalmas fényes gépmadárban
a gyomra megtöltve szinte csivitelnek
ládák és rekeszek megtelnek
hogy szaporítva elengedje a határban
milliárd veréb és talpig kékben
alig fér el egyetlen girhes kínai a gépben
de elfér kezében a tanulság
s a tanítást váltig olvassák
s a verebek azóta tojást s görbét tojnak
hozat nekik darálva import gabonát
egyhangúan és sietve a párt
kopasz a bölcs és eltöröl fejére holnap
míg törli kezével mint hullt avart
véget vetek ím szerény mesémnek
a verebek minden férget újra felszedének
nem bánja a bölcs kínai a kárt
de ha a rímem nem tetszik a köznek
hosszú pipából sárga nyálat köpnek
s aki nem értené meg a hulló avart
az idők szavát megérti s törölgeti a szart