kértelek hogy várj meg
nyomodban aggódva gázolok
zavaros alján az éjszakának
azóta is követlek távolodsz
szívdobogva üldözöm a pillanatot:
egyetlen percnyi mondatom maradt
ezt még hallanod kell áttetsző alak
nem kelhetsz így útra nélkülem
még valamit adni akarok
végérvényesen egyedül maradsz maradok
- látod mennyire sietek utánad?
magam mögött hagyom a fényeket
összeszűkül a város
repedt tenyerű járdákon
lassú és nehéz a lépés
minden nyirkos csúszós sáros
kapkodva veszem a levegőt
túl hamar jön az ébredés
ez most nem az a hóeséses séta
a híd túloldalán még utolérlek néha
2010. február