Talán a legvége?
Összevesztem tegnap Veled,
Amit, ahogy – miért teszed?
Önzőséged nem ismer határt,
Ami, ahogy – szívemben tesz kárt.
Hangtalanul sírok, kívül magamban,
Mégis vágyom Rád, belül magamban.
Tudom, megérteni nagyon nehéz,
Lehet, hogy kár is várnom pont ezért.
Azt hittem ehhez elég a szerelmem,
Úgy éreztem, benned „Őt” megleltem.
Minden olyan más volt a legelején,
Minden más most, talán a legvégén?
Elfogadni ezt még nem akarom,
Belül azt érzem, szeretlek nagyon.
Bár újra egyek lennénk kívül-belül,
Másra nem vágyom rajtad kívül.