Ne menj el, kérlek, maradj velem
Nem kérek mást, csak fogd a kezem
Ne szólj egy szót sem, csak üljünk némán
Nézzük magunkat egymás szemén át.
A reggeli fényben oly szép a bőröd
Nem kell mást tenned, csak némán tűrnöd,
Hogy simítom arcodat, csókolom a szádat
Az összes kérdésedre megadom a választ.
Igen, szeretlek, igen, csak téged
De ne használd ki ezt sohasem, kérlek
Mert megölnél bennem minden vágyat,
Amit most a puszta léted támaszt.
Igen, te vagy az egyetlen, akire vágyom
Te vagy az álmom, minden kívánságom
A létezésed köszönöm az égnek
Most maradj velem, csak erre kérlek.
Engedd át lelkeden ezt a szelíd csendet,
Engedd, hogy lelkeddel eggyé váljon lelkem
Hallgasd a szívem lüktető ritmusát,
Amint a közelséged melege írja át.
Ne törd meg ezt a melódiát
Mert zenél a lelkem, ha a szemem lát
És ha most elmész, megszakad a dallam
Nem szól a zene, csak halkan, nagyon halkan.
Hát jó, menj, ha mégis menned kell,
Addig szívemben emlékképed énekel
De siess vissza, mert fakul a kép,
És ha megfakul, többé nem zenél.
És ha nem zenél, már elveszett a dallam,
Amit a szívemben csak neked írtam,
De szeretném sokáig hallgatni még
Ne menj el, szívem most ezért zenél.
2000. április 23.