EMBERRÉVÁLTÁS
s eljő a végső a kozmikus tavasz
egyetlen felhő nem takar ruhátlan
csillagokat mellbimóként fénylőt
és köldöke a hold a tél csak volt
a nyár csak volt az őszi körte
mind lehullt s az avart besöpörte
a kósza kóbor óbortól részeg
szél szél szél beszél szende
régi tavaszi hóvirágról
eljő s felrobban a kozmikus
tavasz s az ős az ősünk hősünk
az ősrobbanásba visszahull