ÓDA
( esetleg vissza…)
Bubizó ásványvíztől zuborog a gyomrom,
Súlyos sötét felhőktől terhes az ég.
Villámlós dögvésszel tör ránk a feneség.
Dühödten , döngőn dünnyögöm dalom
Szümtükkel lássátok : EZ az irodalom!!!
Lelkem nyí és nyüszít halálra váltan :
Az este oly piszkosúl bezabáltam….
Álmodtam is tőle sok lilát és kéket..
Jajj!!! De fáj énnékem a nyomorú élet.
Szenvelgö szerelmes szívem szivárványa
mitől úgy omlik tengerré könnyeid árja.
Sosemvolt érzésim rátok csak úgy dűlnek.
Olvastán a népek rögvest seggreűlnek.
Távolban harang zúg: Kezdődik a rórát.
EZT olvassad vazze!!! Tedd félre a tórát!!!
Bölcselmem láthatod miképpen tündököl.
Zaklatott , dúlt lelkem picinkét sem tököl.
Találhatsz versemben igazat és szépet,
Mit adhatna jobbat ez a szaros élet ?
Jer hamar , és olvass, szívem szép virága!
Gazdagítsa lelked Pistike világa!
Teljen teli lelked gyönyörrel és kéjjel,
Ezt firkáltam néked e vészterhes éjjel.
(2008)