(szucsistván reggeli versétől ihletve... illetve egy másik ihlető PÜ-be zárt szavai hatására, Nekik ajánlva sok szeretettel!)
Csak komolyan…
Pirkadatkor gyöngyöző
skarlátvörös,
lángcsóvával tündöklő
üstökös,
harmatcseppben fürösztő
ábrándos képzelet,
tündérhaj-hárfán
zendülő énekek,
égbe röppenő
fehér galamb,
lágy szélben csendülő
édes szavak,
esdve reszkető
ködből hullt vágyak,
soha nem vetett
jéghideg ágyak…
hogy miről is írtam?
Elfeledtem közben!
Mégis úgy érzem
kincs van a többen…
mert kevés a kevés
színtelen a szürke,
az csak egy hitvány
embernek a tükre.
Szivárványban mártom
gyorsan a tollam
bár nem tudom miről
de jó sokat írtam….