AZ ÉGÜVEG TÚLOLDALÁN
ha port törölnek mind a csillagok
lakkfekete égre megpihenni ülnek
a felhőtlen rideg tavaszra ünnep
száll magam vagyok s megvirradok
ha messzi még a pirkadat
ha égre mérni nincs adat
tobzódnak villódznak a csalfa lények
magamról vakablakon hírt adok
gyertyáimon torz kanócok élnek
járják bohókás táncaik a fények
hárítva s eloltva a holnapot
üvegjég ajka virágot lehel
izzó szívemre fagyok csókja kell
hárfára némul pendülve az ének