Sába
Írta: jacktailor Dátum: Február 17 2010 11:26:54
h
Ha fújt, ha sütött, ha esett,
Te mindig ott vártál engem.
Este mikor hazaértem, nem a küszöböt,
Téged kellett átlépnem.
Teljes hír
Ha fújt, ha sütött, ha esett,
Te mindig ott vártál engem.
Este mikor hazaértem, nem a küszöböt,
Téged kellett átlépnem.
Soha nem haragudtam rád,
Mindig jóba voltunk.
Kiharaptad a labdám,
De úgyis tovább játszottunk.
Nem hagytál nyugodtan sétálni,
Lábaim közt átbújtál,
Büszkén mondhatom,
A legjobb barátom voltál.
És egy nap, mikor nem voltam ott,
Valaki ételedbe szörnyű mérget rakott.
Nem ettél gyengélkedtél,
Az orvos legyintett,
Te meg szenvedtél.
Majd jött egy telefon,
Hogy már nem állsz a lábadon,
Torkomba gumó keletkezett,
Szavaimat a sírás törte meg,
Elmentél tőlünk siettem haza,
Szemeim előtt emlékeink sora
Folyamatosan bevillan,
Szemeimből a könny vízesésként zuhan.
Ordítottam, izmaim görcsben,
Ki tette ezt? Kérdeztem.
És mélyre ástunk,
Hogy nyugodtan aludhass,
Az eső elered,
Kezem lábam saras.
És csönd van.
Mindenki sirat.
Felszállsz az égbe,
Nézel le rám félve,
Mert nem vagyok ott veled...
És ha ugatásoddal hozzám szólnál,
Légy türelmes, megyek utánad,
Mert igazi Barát voltál... ;(