Mióta elmentél
hideg szelek fújnak,
hiányod fekete
varjak károgják,
s melegért koldulva
csupaszra vetkőzve
levelekkel sírnak
a bús őszi fák.
Mióta elmentél
sorsukat viselve
állnak mozdulatlan,
jöttödet várják
s némán sóhajtozva
a fény felé törve
ágaikat mind az
ég felé nyújtják.