Megérint a hajnal édes íze,
Szerelmes szívem téged ízlel!
Magam előtt látom szerelmes arcod,
Mily édes, mikor a szerelemtől lángol!
Kiül rajta a gyönyör, égető tüze,
S szívemnek a szemeddel üzen!
Gyere, adj csókot még,
Számtalant, hisz abból sosincs elég!
Sóvárgón vágyó ajkaid megnyílnak,
Szerelemtől éhesen, égő csókjaimra,
Lágyan érintem ajkammal a szádat,
Tudtodra adva, a bennem égő vágyat!
Mint hajnal leple, lágyan átölellek,
Újra karjaimban érzem, egész szerelmemet!
Téged, kit tán a sors rendelt nekem,
Vagy ördög, ki játszik életemmel?
Nem is érdekel, itt vagy velem,
Csókod az ajkamon, a szádat kényeztetem!
Megszűnik a világ, csak te vagy nekem,
Karjaidban vész el, gyarló életem!
De oly jó, nem bánok semmit,
A sorsom imádom, mi karjaidba vitt!
Magam előtt látom, megnyugodott arcod,
Lassan felébredek, mindez csalóka álom!