Önző vagy, messzire szöktél,
az arcod idézi álmom,
hogy élsz, több volt a hitnél,
s hogy visszatérsz, most is várom,
önként választott halálod
engem öl minden napon
rengeteg éve immár,
hát hagyd abba, fáj nagyon.
Mit tőled kaptam egykor,
add vissza végre életem,
halj meg hát álmomban is,
végleg és örökre. Így legyen.
(az ítélet indoklása)
a gyermek nem hitte
senki szavát
évekig álmodta
anyja még mindig él
nincs megváltás
kibúvó
feloldozás
a kegyetlen álom
halálig elkísér
(Mezei Katalin)