LXVII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Szeptember 23 2007 15:54:53
T
Csontjaimról, Vész marja húsom,
S halkul szavam, er?m-vesztem én.
Teljes hír
Lelkem sebei
Csontjaimról, Vész marja húsom,
S halkul szavam, er?m-vesztem én.
Ajkam, mily szótlan gyötri Rosszom,
S vetkez gyilkos-álruhába vég'!
Lelkem, oly (fehér homály) ködben,
Mint éj-sötét, ?sz-öreg határ,
Pacsirta, dal nélkül költetlen,
H?s-bárd, ki muzsikát nem játsz már!
Végítélet, sors a 'telenség,
S hiába vágyva örökként, Jót,
Marad a magányos betegség!
Enyész? lettem, s nevemnek, Holt!
Lelkem sebei, mit vágtak hazug szájak,
S húsom marcangolva, tépte Élet-farkas!
20070413
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!