BUDAPESTEN JÁRTAM -
Voltam Pesten és Budán
Átmentem én a Dunán.
Pestről mentem Budára,
Lenéztem a Dunára.
Néztem vize, hogy folyik
Vajon miről álmodik.
Ő csak folyt, mint a folyó
Nem volt néma, mint a tó.
Hídlábánál hullámzott
Láttam azt, hogy álmodott.
Felhők úsztak felette,
Tele vízzel a medre.
Közelben úgy hömpölygött
Csendben, ő nem dübörgött.
Zavaros volt a vize
Nem hasonlít semmire.
Folyik, folyik egyre csak
A messzibe már hallgat,
A hullámok csitulnak
A távolsággal változnak.
Messzebb tőlem a vize
Elvész a kék egébe.
Felette oly kék az ég
Messziről ez olyan szép.
Ő a Duna kék vize
Fürdik a napfényibe.
Távolban a köd dereng,
Vize benne ott mereng.
Bennem kék Duna kereng,
Fent az ég a Duna lent.
Hajók úsznak a vízen
Olyan szép mikor ilyen.
Ilyen a Duna nekem
Oh, de szép ez Istenem.
Jön felém a múlt köde
Mátyásnak a követe.
Duna vize befagyott,
Pestről a nép gyalogolt.
Gyalog ment a Dunán át
Úgy választja királyt.
Mire jó a vén Duna
Elvisz engem a múltba.
Hány világot köt össze
Múltat, s jelent örökre.
Ne gondolj a törökre,
Feledjük el örökre.
Magyarország, de szép volt
Amíg török itt nem volt.
Értem én, de nem értem
Hogy ezt mindet megéltem.
Ballagj Duna csendesen,
Mert a múltban elveszem.
Tovább megyek a hídon
Ott szigeted láthatom.
Sziget felől vized zöld
Ahogy képed felém, jön.
Pestről megyek Budára
Nézem Budát csudálva.
Pest és Buda sosem egy,
Mert Budán van ott a hegy.
Ki Budáról megy Pestre
Midig észre vehette.
Pesten másak a házak
A hegyre sose másznak.
Pesten az út egyenes
Mit a Duna sose les.
Bennem Buda és a Pest
Nem más az csak Budapest.
ZETA