Szürke felhők az ég alján megülnek,- s szélnek, nevetve vissza köszönnek!
Így indultam a napnak álmosan,- szarkaláb mosolyát űzi púderpárna!
Reggeli harmat selymes fénye,- pezsdül ereimben vörös vérem!
Testem napra készen,- mint márványszobor szürkén mosolyog!
Testem köszönté rokonát, szoborkomát!
Testem nem érti komája bánatát,- s még lelkem nem ölt ünnepi ruhát!
Lelkemnek harangja ébred,- felhők szivárvány hídján elülnek.
Pezsdül ereimben vörös vérem,- élet, élet!