SÉTA A PARKBAN
(Szűcs István)
Együtt sétáltunk ő, meg én,
s a nap velünk, a tó vizén.
Mézillat száll a hárs alól,
s egy kis bokor elé guggol.
Magányos pad csak arra vár,
pihenjen meg, ki arra jár.
Leültünk hát a kis padon,
és kérő ajkát csókolom.
Napfény csorog a lomb közül,
s egy kis rigó halk dalt fütyül.
A legszebb mégis az nekem,
hogy vélem vagy szerelmesem!
(2010-02-22)