Dércsipkébe öltözött
reggelre a kertem,
január fagya bűvölt
varázslatot szivemen.
Sápadt virágai a hunyornak
az eget kémlelik búsan,
más zöld nincs is kívülük
e dermesztő világban.
A vadszőlő fehér függönyként
borítja a vén bodzafát,
sátra alatt tavaszt várva
hancúroznak a macskák.
Zúzmara-csillagok nyílnak
a jázmin kopár vesszein
s a dérszakállú tél
csípős ostora pattog a házak
jégcsapdíszes ereszein.