Hiányzol...
s hiányod ekéje
hasít a szívembe,
hideg vasa dobálva
forgatja, lazítja,
egyre csak kutat,
s hosszú mély barázdát
vájva benne
keresi a hozzád
vezető utat.
Hiányzol...
s hiányod töretve
csírázik lelkemben,
szorít, ahogy körém nő,
szaporodik,
s átjárva egészen
születve bennem
magként hasadva
rólad álmodik.