Gyöngyházas párta, csendben ellopva,
Elrendezett virág a hullámokon,
Nemesi rangja kiemeli a holdas éjjelt,
S fénye barangol az égő csillagokon.
Ősz gyertyái, melyek nem égnek,
Nem földi éneket dúdolnak,
De kűrtök, melyek felül kerekednek,
Megéneklik újongó himnuszban virágukat.
Ősrégi ének, roppant keleti,
Kelyhük oly gyönyörű színekben játszik,
Az Ősz kihívja szépségük,
S egy öreg harci látomást álmodik .