Sötét árnyék vetült a lelkemre,
midőn a hold is el volt temetve.
Apró csillagok röpködtek a sötétben,
mint apró fények hányatott életemben.
Az égből nap melege szállt felém,
biztató üzenetét megértettem én.
Aranyvízesésként hullt alá a fény,
szívemen lyukat ütött a remény.
Várt rám, noszogatott a célom és a vágy,
akár éjszakai álmok előtt a kényelmes ágy.
Évtizedekig dúlt bennem ész-ösztön tánc,
jutalma lett békés értelem-érzelem nász.
Természet tombol bőszen a szabadban,
Érzem viharos erőmet én is magamban.
Örömömet lelem hálás életfeladatomban,
világomban most már minden rendben van!