Ha lett volna bátorságom, és erős szívem
Elviselni a vallomást
Elmondtam volna, hogy tetszettél nekem
Nagyon, nagyon, mint senki más
Elmondtam volna, hogy beléd is szerettem, talán
Ebben biztos már nem vagyok
Különleges volt minden, mit csináltál
És mit rólad megtudhatok
Elmondtam volna, hogy mindig vártam
A találkozást veled
Ritka volt, de arcod sokszor láttam,
Álmaimban ott voltál velem
Mikor nem akartam már, kísértett a múlt
És emléked újra élt
De ez az idő, bár szép volt, elmúlt
És az élettől egy új esélyt kérnék
Jó volt, míg szerettelek igazán
De eltűnt ez az érzés
Igaz, nem nyomtalanul, mert kicsit fáj
Hogy nem lehetsz más, csak szép emlék
Ezen azonban túl kell lépnem
De senki nem segít
Egyedül, egyes-egyedül kell élnem
A sötét éj beborít
Egyetlen kicsiny fény pislákol
Messze, nagyon messze
És ez is elalszik, ha nem vigyázok
Akkor el leszek tényleg veszve
Utoljára fordultam feléd, mint máskor
Most is versben
Utolsó levél egy másik világhoz
Amit most elsüllyesztek.
1999. december 4.