Hosszú úton járva, futnak a
csíkok az aszfalton,
Vezetnek sok cél felé,
s a száguldást hallgatom.
Szemem figyel, mint madár
a szántóföldeken,
Hazámban szebbek a vetések,
most ez nekem idegen.
Idegen ország útjait járom,
parkolókban pihenek,
Merengőn elalszom,
álmaim nincsenek.
Ébredek, s bambán nézek
ki fejemből,
Hallgatom a rádiót,
vajon milyen időt jövendöl.
Városok jönnek, falvak
mennek egymás után,
Kanyarog, tekereg az út,
fák és házak, a hegyek hátán.
Csak pár nap, de az is sok,
Hazavágyni, menni kell,
Csíkok az aszfalton hazáig,
Én beérem ennyivel.