Olajmadár
Az árokban rémült Páva ténfereg,
nézi a fakó azúr délibábot.
Verebek háton, talpuk égre mered,
begyükre szívták a mérgezett világot.
Csorog a fákról leveleik zöldje,
szárazon hörög a fáradt széltüdő,
elhagyta Isten főművét örökre,
víztelen szemekben gödröt ás a jövő.
S lettünk Planétánk legvadabb hajtása,
gyökerünk tetemek zsírján boldogul.
Talmi gazdagság fekete nyálába,
Páva és verébhad egyaránt belefúl...