Sokáig voltam elhagyott, árva
ki börtönéből remélve várta,
hitte vakon, hogy egyszer megölelsz,
s magaddal viszel kezemet fogva
s nem leszek többé önmagam foglya
s én megbocsájtom minden tettedet...
de késő már a bánat, hiába
harcolok bátran, s szállok vitába
ha kell, ha nem s keresem helyemet,
mert akkor is ugyanaz maradok
kit nem akartál ismerni - a letagadott,
s mit tőled nem kaptam meg, abból százszor adok,
mert te sohasem kérted a szeretetemet.