Érzem, innen is érzem, édes szíved minden dobbanását,
Szerelmes lelked, szerelmes lelkemre vágyó lobbanását!
Tested édes hívó szavát, vágyát kéjnek, mely nem ismer határt,
Az odaadást, az oly édes bűnnek, melyért nem kell a talár!
Nem kell már becsuknom szemem, itt vagy létemben,
Itt vagy velem, nyitott szemmel is már szinte, csak téged látlak,
A hold sugarában, a csillagokban, a nap fényében,
Mindenhol te vagy, mindent odaadó szépségedben, így kívánlak!
Mily polgárias szó, erkölcs, mi kézzel nem fogható,
A szerelmes szív, mely hűen szeret és érted dobbanó,
Legyőzi az erkölcsöt, mert téged szeret oly igazán,
Az erkölcs, tán örömét leli, boldogságunk vigaszán!
Ám ha nem, nem is érdekel, csak szeress engem úgy, ahogy én, szeretlek,
Boldogan, testünket egymásnak engedve, az erkölcsöt kinevetve!
Add át magad a boldogságnak, a szerelemnek, semmi másnak,
Hidd el ez kell nekem, boldognak lássalak, hisz így kívánlak!