Itt van, mindenki boldog, látom én...
Csak én kuporgok egy romhalmaz tetején.
Ez a tél maradványa, emléke, árnya,
Elhullott teteme egy vad vágynak.
Itt van, lágy virágillat, érzem én...
Csak én ücsörgök egy síron ezért.
Dédelgetem csendben álmaim porát,
Dögszagú, rémes, keserű hamuját.
Itt van, madár csicsereg, hallom én...
Csak én kornyadozok, míg más él.
A tél szelleme most még bennem van
Idő kell, míg a tavasz itt kihajthat.