Két szonett egy témára
Írta: reitinger jolan Dátum: Március 01 2010 16:39:44
H
Hát végre vége, eltűnsz, Isten áldjon !
Hiába szorítsz nem leszek tied,
Örök gyönyörömnek találom,
Hogy eldobhatom bilincseidet.
Teljes hír
Hát végre vége, eltűnsz, Isten áldjon !
Hiába szorítsz nem leszek tied,
Örök gyönyörömnek találom,
Hogy eldobhatom bilincseidet.
Egy érintés még! Itatlak fecskefűvel,
S különválnak sorsunk útjai.
Ne ragaszkodj, eredj távol innen,
Te, államból kinőtt valami.
Most hogy kötődésünk már alig él,
Ravatalodnál zokog a végmenet
Utolsót lüktetsz, ennyi elég,
Szalicillel fogom le szemedet.
Vágyaim már nem siratják,
Kölcsön adnám, ha akarnád!
...
Az vagy nekem, mi lábnak a görcs,
S ajkam altájának a szalicil,
Arcélem miattad csúfúl virít,
Te, oly ragaszkodó szemölcs !
Csupa bőrdarab tőled az állam,
De majd az idő úgyis eltemet.
Csak enyém ne légy! Nyálam
És sebtapaszom borítja szemedet.
Ragyád varázsa csordultig betölt,
Ha hallom így szólsz: Óh sorvadok!
Nem akarlak, te viszketően bölcs,
Remélem többször ilyet nem kapok.
Mi jöhet még! -röhögök magamon.
Bőröm simaságára szomjazom.
-D: D: D: Elnézést :D :D :D -